A villányi ember

A magyar „mediterrán” bor

Februári tavasz, októberi nyár, télben virágzó kikerics, tavaszt sürgető mandulavirág, perzselő napfény, fürge gyíkok, hűvös pincék, pincepörkölt és … vörösbor.
Híres primőrt feledtető, ibolyaillatú, simogatóan lágy, kedves kékoportó és a Bordeaux-t, néha Napa Valley-t idéző hatalmas cabernet-k.

És a villányi ember, akinek a szölő és a bor nemcsak megélhetés, hanem élete társa, szenvedélye, „akiket” szinte kínosan pedánsan ápol, szeret, „akik” hiúságának tárgyai…
A villányi ember, akinek a vendég több, mint vendég: sikereinek tanúja, kvaterkázó, kedélyes társa.

Ez Villány!

Tiffán Ede
borász

Villány az élvonalban

Élen lenni annyi, mint élni. Élni, pedig annyi, mint élen járni. Ha világunk szélsőértékeit és benne a földi élet hőmérséklet határait egy belátható egyenesen arányosan ábrázoljuk, akkor az élet roppant szűk tartományként, szó szerint élként, vonalként, élvonalként jelenik meg számunkra.Méginkább, ha az emberi testhőmérséklet határait tekintjük. Egy pillanatra megrendülünk, látva, mily borotvaélen táncol törékeny életünk. Élni tehát valóban annyi, mint élen járni. De nem csupán testi értelemben.

Emberbőrben lakni ugyanis nem ugyanaz, mint Embernek lenni. Az életet emberséggel, a szó nagybetűs értelmében Emberként megélni, és ugyanakkor a megélhetésről gondoskodni, bizony „embert próbáló feladat”. Az emberiség egyetemes hagyománya ezt keskeny útnak, szűk ösvénynek, zseniális nyelvünk élnek, élen járásnak nevezi.

Élenjáróvá válni azonban nem lehet sem képmutatásból, sem tündökölni vágyásból, sem hatalomvágyból, sem nyereségvágyból. Aki élen jár, belső kényszerből cselekszik. Őt a keskeny útra, az élre belső parancs, a „menjek!” késztetése hajtja. Ez számára a mennyek országának útja. Jó bort készíteni is csak belső szükségletből fakadóan lehet. Hiszen ha feltesszük a kérdést: „Mi kell a jó borhoz?” –kórusban hangzik rá a válasz: „Jó ember!”

Tehát nem mennyiség, hanem emberi minőség. A minőségi munkához pedig, ahogy errefelé mondani szokták, „csak” négy dolog kell: HIT, SZERETET, ALÁZAT, SZORGALOM.

Ezt akár a Teremtő is mondhatta volna, ugye anyu?- tette hozzá meglátását kislányom.
Igen. A teremtés, az alkotás magával ragadó örömében, egyre magabiztosabban teszem magam elé Villány érdemjegyeit és sorolgatom.

Itt került először saját néven bor a palackba a rendszerváltást megelőzően; itt használtak először barrique hordót a borászok; itt alakult meg először a Borút, mely az óta is működik; itt él a legtöbb „év bortermelője” és pincészete; itt alkottak először teljes borvidéket érintő eredetvédelmi szabályozást, és akkor még nem biztos, hogy végig értem a kezdeményezések és sikerek hosszú listáján.

Mindeközben egyre több a fiatal, sugárzó arc a villányi borkészítők között. Kívánom nekik az élenjárás meg nem alkuvó bátorságát, annak kínjai mellett minden gyönyörűségét.
Ne féljen azonban az sem, aki nem borkészítő, csupán borivó!

Adja Isten az élenjárók teljességét a villányi borkészítőknek és borivóknak egyaránt!

Becker Leonóra
2009.