Talaj

A bor minőségét tekintve az éghajlat és a talaj egyaránt meghatározó. A szőlő anyagcseréjéhez mind a gyökérzetre, mind a levélzetre egyaránt szükség van.

A cukorképződés szempontjából a fény és a levegő nedvességtartalma éppoly fontos, mint a kiegyensúlyozott tápanyagellátás.

A talajadottságok meghatározó szerepet játszanak a borok jellegének, illat- és zamatanyagának, továbbá extrakt tartalmának alakulásában.

A Villányi hegység közepén lévő Szársomlyó jellegzetes, kopár, kúpszerű csúcsa, cukorsüveg alakjával könnyen megtévesztheti a borvidékre látogatót. Távolról vulkáni hegységnek tűnhet, pedig valójában javarészt mészkőből áll, amely értékes termőtalajjal szolgál a szőlők számára.

Nagyharsány környékén már az út mentén is felfedezhető, hogy a dűlők nagy részének mélytalaja mészkőből tevődik össze. A talajok mindegyike semleges, vagy enyhén lúgos. Erre a rétegre talajképzőként

• mésztartalmú lösz és
• agyag kerül.

A fennsíkon, illetve az északi lejtőkön

• rendzina ( szláv eredetű szó, jelentése csörgés) és
• csernozjom talajtípusok is találhatók.

A Villányi Borvidék fő talajanyagai a

• dolomit,
• a márga,
• a krétakori mészkő,
• agyagos, néhol homokos lösztakaróval.

Az itteni szőlők szinte teljes egészében nehéz, de jó víztartó talajon teremnek.

A talajmunkák nehéz feladat elé állítják a földműveseket, Villány és Palkonya határában a kékszőlők, Kisharsánytól nyugatra a fehér szőlők termesztésére alkalmasabb a talaj.
A nehezen művelhető földben rendkívüli minőségű szőlőt adó tőkéket nevelnek megfelelő technológiával, és visszafogott termeléssel.

Forrás:
Haraszti Gyula: Villányi Borok – Kossuth Kiadó, 2002