
Ha valaki egyszer látta már a Harsányi-hegyet, aligha felejti el!
A 17. század végén az oszmán birodalom félholdja leáldozóban volt. A török sereg a Magyar Királyság területén is meghátrálásra kényszerült. A Szent Liga csapatai sorra aratták a győzelmeiket a meghátráló törökök felett. E seregben Európa szinte minden népének fia harcolt. A keresztények és a muzulmánok villányi összecsapásáról, melyet a 2. Mohácsi csatának is neveznek, nálunk is létezik egy monda, melyet sokan igaznak tartanak.
Villány és Kisjakabfalva között, az erdő mellett, az országúttól jobbra a lapos rétből kiemelkedik egy különálló kerek domb. Egykor csak fű nőtt rajta, ma fák borítják. Valamikor régen árkot ástak a falubeli emberek a domb lábánál, hogy a talajvizet elvezessék. Ekkor több emberi csontváz és fegyver került a felszínre. Erről a dombról, ha kérdezik őket, a kisjakabfalvai öregek egy történetet regélnek.
Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a Fekete-hegyen még hatalmas páfrányok nőttek, a Villányi-hegység környékét tenger borította.
A sekély vizű tengerparton élt egy szegény halász nefelejcskép leányával, aki még hajadon volt. A halász két fiát és feleségét egykor a viharos tenger hullámai ragadták el. Azóta kettesben éltek. Az öreg halász minden hajnalban ki evezett a bárkájával a tengerre halászni. Amikor a fogással visszajött, a lánya ételt készített a halakból, vagy kirakta őket száradni a perzselő napra. Így éltek egyik napról a másikra. A halászleány szépségéről a várúr is tudomást szerzett, aki a közeli Szársomlyó-hegyen, egy csókafekete várban lakott.