Főoldal Villányi borvidék Villányi borvidék története, szokásai Mondák, mesék A Siralom völgye

A Siralom völgye - Jammertal

A 17. század végén az oszmán birodalom félholdja leáldozóban volt. A török sereg a Magyar Királyság területén is meghátrálásra kényszerült. A Szent Liga csapatai sorra aratták a győzelmeiket a meghátráló törökök felett. E seregben Európa szinte minden népének fia harcolt. A keresztények és a muzulmánok villányi összecsapásáról, melyet a 2. Mohácsi csatának is neveznek, nálunk is létezik egy monda, melyet sokan igaznak tartanak.

1687. augusztus elején a két szembenálló sereg, Mohács közelében, öt napig farkasszemet nézett egymással. Sem az egyik hadsereg, sem a másik, nem mert támadni. Az oszmán sereget Szulejmán pasa, IV. Mehmed török császár nagyvezére vezette. A Szent Liga csapatait Lotharingiai Károly herceg, császári tábornagy és Miksa Emánuel bajor herceg irányították. A haditanács úgy döntött, hogy az egyesített császári csapatok elvonulnak Mohácsról. Így próbálják előcsalogatni a törököket erős sáncaik közül.
A Szent Liga csapatai 1687. augusztus 12-én már Villányban, a Szársomlyó-hegy lábainál vonultak Siklós felé. Itt néhány oszmán osztag még délelőtt támadást indított az egyesített császári seregek ellen. Először a sereg közepének rontottak. Miután ez eredménytelen maradt, a Miksa Emánuel által vezetett bajor balszárny ellen támadtak.
A janicsárok megrohanták a főleg rajnaiakból, bajorokból és svábokból álló gyalogosokat. Az anatóliai lovasság a bajor dragonyosokból, a magyar és horvát könnyűlovasságból álló csapatok ellen intézett támadást. A kezdetben védekezésre készített csapatokat Piccolomini herceg, császári vezérőrnagy vezette. Egész délelőtt folyt a csatározás, mire a török lovasokat és a janicsárokat végre sikerült visszaszorítani.
Amíg a dragonyosok a török lovasok üldözésébe fogtak, akik a Dráva mellett menekültek, addig a magyar és horvát lovasok bekerítették a néhány ezer janicsárt és egy völgykatlanba űzték őket. A törökök jobbra, a Karasica-folyó és a mocsár felé menekülhettek. Csak a széles, kissé emelkedő völgy irányába, melyet dombok sora zárt le. Futásnak eredtek, de a magyar és a horvát lovasok hamar utolérték a menekülőket, majd egyenként lemészárolták őket. A törökök jajgatását, a sebesültek hangos jajveszékelését másnapig lehetett hallani. A környező magaslatok felerősítették a hangokat, így messziről is hallható volt a különös, félelmetes hangzavar. Reggelre aztán síri csend lett.
Azóta a villányiak a Siralom völgyének, németül Jammertalnak nevezik ezt a helyet.
Szőlőmunkások néha ma is találnak itt rozsdás fegyvereket, ezüstgyűrűket, vagy arab írással vert pénzeket.
Sok borász úgy tartja, hogy ebben a völgyben teremnek a legjobb vörösborok, mert az elesett törökök vére még vörösebbre festi a híres villányi nedű színét.
A Harsányi-hegyi csata győzelemmel végződött. Dicsőséget szerzett az itt harcolt soknemzetiségű katonáknak, akik örökre beírták nevüket a magyar történelembe és az itt élők emlékezetébe.