Pinceépítési szokások

Az itt található pincesorok a Villányi borvidék látványának lényegét, történelmi hagyományainak és az itteni szőlőtermesztés- és borkészítés technológiai gerincét adják, a mai borturizmus alapját jelentik.

A XVII. századtól épült, sok száz pince hazai és nemzetközi bortörténelmi jelentősége vitathatatlan.

A borvidéken járva nem lehet nem észrevenni a településekhez és a dűlőkben kiépített, frissen meszelt és festett, többnyire csillogó fehér, de sárga és egyéb pasztellszínű falakkal ékesített pincesorokat.

Szüret idején nem lehet kivonni magunkat a pincesoroknál észlelhető nyüzsgésből, a hordómosás rituáléjából, a szőlőfogadás izgalmából.

Az egységes hangulatú pincesorok nagyon sokféleképpen épülnek fel.

Az utcákba rendezett, a hatszintes pincefalú jelleget öltő Palkonya mellett a három emeletes villánykövesdi pincesor mellett a villányi és a nagyharsányi egyemeletes, sorba rendezett présházak is hasonló élményt adnak.

A szórt pincék (Villány-Virágos, Kisharsány, Máriagyűd, Ófalusi, Kistótfalu) egyik különleges légkörű változata a dűlőkbe épített présházak, amely egyik szép példánya a Csukma dűlőben lévők.

A Villányi borvidékre érkezve minden oldalról, minden borvidéki településen megtalálhatjuk ezeket a jellegzetes sváb présházakat, amelynek a földfeletti ház része vendégfogadásra és a szőlőfeldolgozásra, majd a földbe süllyesztett egylyukú pincerésze, amely sokszor a felhajtható padló-ajtón keresztül közelíthető meg, pedig a bor érlelésére szolgál.