Főoldal Villányi borvidék Látnivalók Tanösvények Szársomlyó túra | Villányi Borvidék

Szársomlyó túra (kikerics)

Garantált túrák a Szársomlyón

Garantált szakvezetéses túrák minden szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap 10:00 órakor.

Részvételi díj: 18 éves korig: 400 Ft/fő ; felnőtt: 800 Ft/fő.

A fokozottan védett Szársomlyó egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit szakvezetéses túra keretében lehet megismerni. Az érdeklődők megismerhetik a hegyre jellemző mészkőszikla- és hasadékgyep társulásokat és jellegzetes fajaikat (bakszarvú lepkeszeg, korongos lucerna, téglaszínű lednek), valamint a szársomlyói vár történetét.

Hasznos: A túra helyenként sziklás terepen halad, amely csapadékos idő esetén csúszóssá válhat. Fontos a kényelmes túrabakancs és az időjárásnak megfelelő öltözék megválasztása, valamint a szúnyogok és kullancsok elleni védelem.

Program időtartama: 3-4 óra
Túra hossza: 5 km
Helyszín: Villányi (Nagyharsányi) szoborpark
Közlekedés: egyénileg, gépkocsival vagy helyközi autóbusz járattal Pécs felől siklósi átszállással. GPS: N45.856244 E18.430982
Időpont: minden szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap 10.00 óra
Elérhetőség: Balogh László, Tel.: +36 (20) 913-7534

A program a garantált túráktól eltérő időpontokban is kérhető.
Szakvezetés ára: 18 éves korig: 500 Ft/fő; felnőtt: 1000 Ft/fő, minimális díj: 12.000 Ft
Tel.: +36 (30) 405-4571

18 éves korig: 500 Ft/fő; felnőtt: 1000 Ft/fő, minimális díj: 12.000 Ft

Figyelem! A Szársomlyóra induló szakvezetéses túrák résztvevői a szoborparkot ingyenesen tekinthetik meg.

A Szársomlyó Természetvédelmi Terület!

A hegy 1944 óta védelem alatt áll – mint a magyar kikerics egyetlen hazai termőhelye – , majd 1991-től az északi és a déli oldal is fokozott védelmi oltalmat kapott, így csak engedéllyel és kísérővel látogatható.

Letölthető borvidéki térkép. Kérjük, a Szoborparknál nagyítson!!!

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósághoz történő előzetes bejelentkezés esetén eltérő időpontban is meg lehet ismerkedni a Szársomlyó egyedülálló természeti értékeivel, valamint a csúcsról (442m) elénk táruló páratlan panorámával.

A hetvennél is több itt tenyésző védett növényfaj közül, a megszűnt kétforintos hátoldalát díszítő magyar kikerics a hegy talán legismertebb botanikai ritkasága.

Információ, bejelentkezés tuistáknak, egyéb csoportoknak:

Duna-Dráva Nemzeti Park
Tel: +36 (30) 405-4571
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Web: www.ddnp.hu

Botanika

A Villányi-hegység fokozottan védett fajainak száma 7, míg a védetteké 101. A Szársomlyóról 75 védett fajt közöltek, ebből fokozottan védett 5 faj.

Magyarországon előforduló védett fajok közül 7 faj kizárólag a Villányi-hegységben él:

  • a magyar kikerics (Colchicum hungaricum),

  • korongos lucerna (Medicago orbicularis),

  • apró vajvirág (Orobanche nana),

  • csőrös boglárka (Ranunculus psilostachys),

  • házi kövirózsa (Sempervivum tectorum),

  • bakszarvú lepkeszeg (Trigonella gladiata),

  • mecseki varjúháj (Sedum neglectum ssp. sopianae),

közülük is 4 faj kizárólag a Szársomlyón:

A hegységből eddig megismert 1027 növényfaj 10.5 %-a (108 faj) védett vagy fokozottan védett. Bizonytalan előfordulású: kipusztult, vagy legalábbis régóta nem figyeltek meg 13 fajt.

Levéltári adatok szerint a hegyet rendszeresen kezelték: Ősszel kivonult a falu apraja-nagyja és minden cserjét, szúrós gazt kiirtott a hegyen, és egyszer télen fel is égették.

Tavasztól-őszig legeltették kb. 30 birkával, de ezek sem mindig a hegyen tartózkodtak, mert a falunak máshol is voltak legelői.

A hegy területén az eddigiekben vázolt környezeti tényezőktől függően és velük szoros kapcsolatban négyféle természetes növénytársulás alakult ki.

Magyar kikerics

A kétforintos hátoldalát díszítő virág, a magyar kikerics (Colchicum hungaricum) neve szinte egybeforrott Szársomlyó, a Harsányi-hegy nevével, hiszen ennek a szép növénynek hazánkban ez az egyetlen előfordulási helye.
1867. február 18.-án fedezte fel itt Janka Viktor ezt a legkorábban nyíló tavaszi virágaink egyikét. Árkokban, laposokban, északi lejtőkön még ott fekszik a hó, amikor ez a kis hagymás növény kidugja a halványlilás virágkelyheit, melegebb években már december végén is virágzik.

Mire a többi növény zöldellni kezd, már elvirított, termést érlelt, és áprilistól már csak a levelét láthatjuk a gyep többi növénye között. A magyar kikirics legközelebbi fajrokonai a Balkán-félszigeten és a Földközi-tenger mellékén élnek. Valószínűleg a jégkorszak előtti melegebb időnek maradványa, elszigetelt előfordulása miatt mindenképpen rászolgált a védelemre. Fokozottan védett!

Száraz mészkőszikla- és hasadékgyep

A hegy legmeredekebb déli expozíciójú lejtőjén, elsősorban a kréta mészkövek felszínén találhatók meg, köves váztalajon és fekete rendzinán. A két társulás mozaikszerűen váltogatja egymást, szinte szétválaszthatatlanul keveredve. A legjobban felmelegedő és kiszáradó, szélsőséges ökológiai tulajdonságú helyeken fordulnak elő, ezért bennük több botanikai érdekességet, főleg déli melegkedvelő fajokat találunk.

E társulás jellegzetes fajai:

  • a dalmát csenkesz pannóniai változata (Festuca dalmatica var. pannonica),

  • mecseki varjúháj (Sedum neglectum ssp. sopianae),

  • csőrös boglárka (Ranunculus psilostachys),

  • téglaszínű lednek (Lathyrus sphaericus),

  • koronás galambbegy (Valerianella coronata),

  • kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria),

  • pikkelypáfrány (Ceterach officinarum),

  • prémes gyöngyperje (Melica ciliata), és csenkeszek (Festuca valesiaca, Festuca rupicola).

A társulás kiemelkedő értéke:

  • a magyar kikerics,

  • bakszarvú lepkeszeg,

  • korongos lucerna.

A fásszárú növényeket egy-két vadrózsa, kökény, satnya, eltörpült bálványfa (Ailanthus altissima), esetleg virágos kőris (Fraxinus ornus) vagy molyhos tölgy (Quercus pubescens) törpe bokra képviselik.

Pusztagyep vagy pusztafüves lejtősztyep

A hegy déli lábánál – ott, ahol a mindinkább vastagodó lösztakaró befedi a mészkövet – fordul elő ez a társulás. Az itteni humuszkarbonát talaj már biztosítja a viszonylag több nedvességet és tápanyagot. Névadója a nagy tömegben található kései perje (Cleistogenes serotina), az őszi aszpektusban pedig a fenyérfű (Andropogon ischaemum), de elég sok a rozsnok (Bromus sp.) a társulásban. Itt is előfordul a magyar kikerics.

Érdekes növénye a kora tavasszal nyíló, sárga virágú tavaszi hérics (Adonis vernalis) és ritka rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea).

Ritkás karsztbokorerdő

A hegy tetején és keleti részén fordul elő ez a társulás ott, ahol a jura mészkövek fekszenek a felszínen. Ugyanis a régóta és jól karrosodott, vastagpados kifejlődésű jura mészkő üregeiben, repedéseiben összegyülemlett vörösagyag már elegendő nedvességet tud tárolni a nagyobb vízigényű, fás vegetáció számára. Ezért már füves térségekkel megszakított alacsony termetű, bokornövésű fákból álló, cserjés, bokros erdő díszlik e területeken. Fő fafajai: virágos kőris (Fraxinus ornus), és a molyhos tölgy (Quercus pubescens).

A gyepszinten a sudár- és fedélrozsnok (Bromus erectus, Bromus tectorum), a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) mellett a baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), illatos hunyor (Helleborus odorus), berki habszegfű (Silene nemoralis), nagy ezerjófű (Dictamnus albus), sokvirágú salamonpecsét (Polygonetum multifolium) és a sziklai üröm (Artemisia alba ssp. saxatilis) is megtalálható.
A társulás ritka növénye a magyar méreggyilok (Cynanchum pannonicum).

Ezüsthársas gyertyános-tölgyes erdő

A hegy északi oldalát fedi, ahol az egyre vastagodó löszrétegen barna erdőtalaj alakult ki. Ez a hegy leghűvösebb, legnedvesebb termőhelye. A jelenlegi állapot – nagymérvű elhársasodás – antropogén hatásra alakult ki, mivel az ezüsthárs (Tilia tomentosa) tősarjakról erősen szaporodik egy-egy tarvágás után. Az itteni faanyagot pedig igencsak sokszor kitermelték, mint „Várerdő”-t. Bolygatását a viszonylag sok akác (Robinia pseudoacacia) is mutatja a gyertyán (Carpinus betulus) és kocsánytalan tölgy (Quercus petrea) közé keveredve.

Aljnövényzetének érdekesebb növényei a szúrós- és a lónyelvű csodabogyó (Ruscus aculeatus, Ruscus hypoglossum) mellett az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge (Asperula taurina), de található itt még kaukázusi zergevirág (Doronicum orientale), pirítógyökér (Tamus communis) és kontyvirág (Arum maculatum) is.

Zoológia

A növényvilághoz hasonlóan az állatvilág alakulásában is érződik a mediterrán hatás. Több ritka faj is található a hegyen, amelyek közül vannak, amelyek csak a Szársomlyón fordulnak elő. Egyenesszárnyú fajok közül itt él a ritka szerény tarsza (Isophya modesta), a ragadozó fűrészeslábú szöcske (Saga pedo), mely egyben Magyarország legnagyobb szöcskefaja. Gyakran találkozhatunk a szintén ragadozó imádkozó sáskával (Mantis religiosa) is. Lepkefajok ritka képviselőinek egész sorát találták meg a hegyen, több bagolylepke faj található a hazánkban veszélyeztetett élőlények vörös listáján. Gyakorta láthatjuk a bogarak egy nagyméretű képviselőjét, a pohos gyászbogarat (Gnaptor spinimanus).

A löszpuszta gyepekben találkozhatunk a pókszabásúak képviselőivel is: a magyar aknászpókkal (Nemesia pannonica), mely nem sző klasszikus értelemben vett hálót, életmódja hasonló trópusi rokonáéhoz, a madárpókhoz, és a bikapókkal (Eresus niger), melynek hímjeit gyakran láthatjuk mászkálni a gyepben, míg a nőstény egész életét egy saját maga által ásott lyukban tölti. A mediterrán hatás élményét növeli az egész nyáron ciripelő óriás énekes kabóca (Tibicina haematodes), melynek levedlett lárvabőreit is megtalálhatjuk a fű között.

A felmelegedett sziklákon nagy számban figyelhetünk meg rovarokra vadászó fali gyíkokat (Podarcis muralis), és a gyepekben még gyakori a legnagyobb gyíkunk a zöld gyík (Lacerta viridis) is. Itt él a hüllőfaunánk egy hazánkban ritka fokozottan védett képviselője, a haragos sikló (Coluber caspius), melynek a hegyen található az utolsó magyarországi életerős populációja. Hossza meghaladhatja a 2 m-t, közeledtünkre villámgyorsan tűnik el szemünk elől.

A telelésből későn, május első felében jön elő és május végétől, június közepéig megtörténik a párzás. A nőstény június második felében, vagy júliusban 6-16 tojást rak, melyeket avar, moha, vagy kőtörmelék alá rejt. A kicsik, melyeknek hossza születéskor mintegy 40 cm, augusztus végén, szeptember elején bújnak ki a tojásokból.
Rendkívül gyors erőteljes kígyó, amelyik ha veszélyben érzi magát, azonnal támad. Harapása veszélytelen, de kellemetlen fájó sebet ejt apró fogaival. Nagyon óvatos, gyakorlatilag mindig ő látja meg előbb a közeledő embert, ezt úgy éri el, hogy soha nem napozik nyílt területen, hanem mindig növényzet között.

Tápláléka elsősorban rágcsálók, gyíkok, madárfiókák. Szársomlyón főleg gyíkokkal táplálkozik (fali-, zöldgyík), de földön fészkelő madarak fészkét is kifosztja (bajszos sármány). A hegyen találkozhatunk vízi-, illetve erdei siklóval (Natrix natrix, Elaphe longissima) is.

A madarak közül is több ritkaságot figyelhetünk meg kis szerencsével, így az északi oldalon fészkelő fekete gólyát (Ciconia nigra), a csúcs felett keringő egerészölyveket (Buteo buteo), hollókat (Corvus corax), vagy a déli oldalon egy mediterrán elterjedésű sármányunkat: a bajszos sármányt (Emberiza cia), mely a telet is nálunk tölti, és a löszfalban fészkelő madarunkat, a gyurgyalagot (Merops apiaster). Estefelé hallhatjuk a lappantyú (Caprimulgus europeus) pírregését, vagy láthatunk rágcsálókra vadászó gyöngybaglyot (Tyto alba) is. A tél is szolgál madarászati érdekességekkel, megfigyelhetjük az ilyenkor nálunk tartózkodó hajnalmadarat (Tichodroma muraria) a sziklafalakon, vagy a fű között csipegető havasi szürkebegyeket (Prunella collaris).

A volt bauxit-bánya felhagyott tárói alkalmas élőhelyet jelent a különböző denevérfajoknak, közülük a hazánkban egykor nagy számban előforduló, mára már majdnem eltűnt hosszúszárnyú denevérnek (Miniopterus schreibersi) is. Nagyobb testű emlősökkel is találkozhatunk, a gyepen legelésző, őzekkel (Capreolus capreolus), nyulakkal (Lepus europaeus), de gyakran láthatunk rókát (Vulpes vulpes) ill. az este előmerészkedő borzot (Meles meles) is megfigyelhetjük.