Főoldal Villányi borvidék Villányi borvidék természeti értékei Szársomlyó

Szársomlyó

A Baranyai-dombság nyúlványai déli irányban véget érnek, de a táj még egyszer föltorlódik, ez a Villányi-hegység vonulata. Hossza mintegy 20 km, szélessége 3 km, tájolása nyugat-keleti irányú.

Legdélibb, és legmagasabb különálló tömbje a Nagyharsányi-hegy, vagy Szársomlyó. Magassága 442 m, hossza 3,5 km, szélessége 1-1,5 km.

Szársomlyó/ Villányi Hegység

Neve a „Szár” régi magyar szóból ered, mely kopaszt jelentett. I. Béla és I. Endre királyunk atyja Szár László (Kopasz László) volt. A középkori írásokban: Saarszunlu, Zaarsomolon, Zar Sumlou formákban fordult elő a vár neve, s mindig vele együtt a hegy neve is. Ez azt jelenti, hogy a hegy már akkor is „szár” azaz: tar, kopasz, kopár volt, s rajta „somlyó” vagyis somtermő terület volt.

Ide szeretne kirándulni? Látogasson el a Szársomlyó túrára!!!

Éghajlati viszonyok

A terület éghajlatát földrajzi fekvése és morfológiai adottságai következtében két, igen eltérő mezoklímájú terület jellemzi. A meredek déli kitettségű lejtő évente 31%-kal több napsugárzási energiát kap cm²-enként, mint a hegy gerince, vagy a környező sík felszín. A talajközeli légrétegek a déli lejtőn napközben a környezetéhez képest igen erősen felmelegszik és kiszárad, amit a kopár mészkőfelszínek még jobban elősegítenek.
Az északi és a déli lejtő felszínének hőmérséklete között a déli órákban akár 10-20 ºC-os különbség is lehet. Az erős felmelegedés hatására a déli oldalon erős felszálló légáramlások jönnek létre, amely tovább fokozza a felszín kiszáradását.

Mivel a hegy a földközi-tengeri, enyhe, párás légtömegek elsődleges érkezési területén fekszik, ezért a mediterrán hatások, főleg a téli félév alatt az ország többi részéhez képest a legerősebben érvényesülhetnek. A napsütéses órák száma átlagban évi 2000-2100. Az évi besugárzás 110-120 Kcal/cm². Az évi középhőmérséklet 11 °C, amely a déli kitettség miatt még inkább felerősödik. A vegetációs időszak középhőmérséklete meghaladja a 17 °C-ot. Az utolsó tavaszi fagyok április 6.-8. között valószínűek, a fagymentes időszak hossza meghaladja az évi 200 napot. A csapadék évi összege 650-700 mm, ebből a vegetációs időszakban 390-400 mm hullik. Ez magasabb, mint a környezetében, ami nem a hegy tengerszint feletti magasságából, hanem a szigethegység jellegéből fakad.

Ugyanezért a légáramlás, a szél sebessége is megnő, illetve iránya változik a területen. A viszonylag bőségesebb csapadékellátottság nem érződik, mert egyrészt a hegyet felépítő mészkövek gyorsan a mélyebb szintekre vezetik a vizet, másrészt a meredek felszínről gyorsan lefolyik, illetve gyorsan elpárolog. A Villányi-hegység környéke sajátos légköri tulajdonságai miatt az ország egyik zivatargóca. A hótakarós napok száma évente 32-34, az átlagos maximális hó vastagság 26 cm körül valószínű. A leggyakoribb szélirány az ÉNy-i, az átlagos szélsebesség 3 m/s körüli.

Geológiai viszonyok

A hegy anyaga különböző korú, nagy tisztaságú mészkő. CaCo3-tartalma néhol elérheti a 96-98 %. Tengeri üledék, amely a földtörténeti középkorban (mezozoikum) rakódott le. A jura időszakban keletkezett, olykor 3 m vastag rétegben települt kőzet mintegy 140 millió évvel ezelőtt is a felszínre került. Oldódásának nyomai a legrégebbi karsztmaradványok hazánkban.

A jura mészkő mélyedéseiben, a mainál jóval melegebb, trópusi klímában élénk mikrobiális élet maradványaként bauxit halmozódott föl. A bauxit-szint a felszínen is jól nyomon követhető határt jelent a jura, és a később, mintegy 100 millió évvel ezelőtt keletkezett kréta időszaki mészkőrétegek között. Az eredetileg természetesen vízszintes üledékrétegek (az egykori tengerfenék) erőteljes, D-É irányú hegységképző erők hatására a pleisztocén korban összetöredeztek, és egymásra tolódva kibillentek. Az ördögszántás nem más, mint e rétegfejek sorai a felszínen.

A csúcson két hidrotermális kürtőt (a hegy kiemelkedése során a vetővonalak mentén gejzírszerűen feltörő forró vizek oldásos folyamataitól létrejött függőleges aknabarlang) találunk. A Szársomlyó tömbje nem egységes, és nem egyenletes sebességgel emelkedett ki. Az egyes rögöket elválasztó törésvonalakat oldalvölgyek, vízmosások, kőfolyások jelzik. A kibillenés következményeként a rétegek dőlésszöge 70-72°.

A kiemelkedés viszonylag gyorsan játszódott le az elmúlt egymillió évben, és a ma is tart. (Bendefy László adata szerint 5.8-6.5 mm tízévenként). Mára tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy a déli lejtőn a fiatalabb, vékonyabb rétegű kréta mészkövön kezdünk felkapaszkodni, és az idősebb, de magasabbra emelkedett jura mészkőre érünk fel. Ez utóbbi gyorsabban oldódik, és az ördögszántás barázdái is szélesebbek. Több talaj képes felhalmozódni, így erdőfoltokat, ritkás karsztbokorerdőt csak ezen találunk.

A hegy lábánál lösz rakódott le, de kisebb foltokban a gerinc közelében is megtalálható. A pleisztocénban (jégkor) kialakult sárga, porló anyaga lényegében a levegőből leülepedett por, mely a gleccserek által lekoptatott észak-európai hegységekből származott. A földtani szakemberek szerint a leggyorsabban kiemelkedett nagyharsányi rögön nem alakulhatott ki teljes lösztakaró, hiszen a kiemelkedés éppen a löszképződés idején zajlott le.

Talajtani viszonyok

A geológiai, domborzati és mikroklimatikus okok miatt a hegy területén viszonylag sokféle talaj fordul elő. Megtalálhatók itt a köves-, sziklás váztalajok, a humuszkarbonát talaj, vörösagyagos-, és fekete redzina, csernozjom barna erdőtalaj a hegy déli lábánál, és az északi oldalon Ramann-féle barna erdőtalaj.

Vízrajzi viszonyok

Eredeti állapotában a hegy gerince természetes vízválasztó volt. Mivel a Ny-i oldalán a kőbányászat hatására hatalmas üreg keletkezett, ez a lefolyási viszonyokat a bánya területén megváltoztatta.
A művelési határon kívül a lefolyási viszonyok nem változtak. A meredek dőlésű, erősen repedezett mészkőrétegek a felszínükre hulló csapadék jelentős részét gyorsan nagy mélységbe vezetik le, másik része a meredek lejtőkön lerohan. Mivel a karsztvíz szintje +94-96 mBf magasságban, a hegylábi felszínnél mélyebben helyezkedik el, bővizű karsztforrások nem fakadnak a hegy területén.

A Szársomlyói vár története

Mint láttuk a Szársomlyó tetején vár állt, mely rövid története a következő: IV. Béla király 1249-ben Balog (Sinister) Miklós dubichiai grófnak adományozta a vidéket, ő építetett a hegy tetején várat a tatárok elleni védelemben, a siklósi várral vetélkedőt. IV. László király – Balog Miklós fiának, Mihálynak halála után vejének – Lőrinc nádor fiának Kemény Istvánnak adományozta, 1287-ben. 1302-ben Kemény fiának lakhelye volt a vár, akik utóbb valószínűleg Károly király ellen foglaltak állást, mert Károly a várat ostromoltatta is, s a király kezére kerülvén a baranyai ispán vára lett. 1380-ban a vár Nagy Lajos királyé.

1388-ban Zsigmond király Kórósi Fülpös fiának, Istvánnak adta. 1470-es évek elejéig a Kórógyiaké. Kórógyiak kihalása után, hihetőleg Laki Tamás királyi kamarás kapta adományul. 1484–től a Darócziaké, ekkor említik először Harsányként. 1486-ban a várat a vingáti Gerébek kapták meg. 1540-ben már Perényi Péter siklósi várúré. A török dúlás idején mindig útban volt, s 1543-ban Szulejmán szultán elfoglalta. A hódoltság alatt Draskovich János gróf tulajdona volt még egy darabig, valószínű ezután elpusztult, mert többet nem említik az okiratok.

Kitaibel Pál, a nagy magyar botanikus, aki az elsők között vett részt a hegy flórájának felfedezésében, 1779-ben így ír a romokról: „A Harsányi-hegy tetején vár volt. Ebből néhány alapfal még meg van. Ciszterna is volt itt, amelyet kútnak gondolnak és most már teljesen megtöltődött kövekkel. Az itt élő nagy kígyókat zumaknak hívják. Testük felső része csukaszürke, alul pedig viaszsárgák.”

Bányászat

A Szársomlyón 1910-től folyik mészkőbányászat a keleti, illetve a nyugati felén is. A 60-as évekig kis kapacitású üzem fejtette a mészkövet, jórészt kézi erővel, így mindkét kőfejtő csak lassan apasztotta a hegyet. 1962-ben majd 1978-ban bővítették, és korszerű technológiával szerelték fel a nyugati kőfejtőt, Nagyharsány felett a „Kopaszka” oldalában működő üzemet.

Ma a bánya, remélhetőleg végleges határa ki van tűzve, a déli oldal arculatát a bányászat jelentősen nem befolyásolja, de az északi oldalon nagy területek maradtak a bánya tulajdonában. Remélhetőleg nemsokára megkezdődhet a felhagyott bányafalak folyamatos rekultiválása.

Bauxitot (nagyon jó minőségű) is bányásztak a hegyen, erről tanúskodnak a hegy déli oldalán a mai napig látszó vöröses meddőhányók. Kitermelés csak rövid ideig tartott 1936-1944-ig, és mintegy 40 000 t bauxitot termeltek ki.