Úgy tartják, hogy a Villányi borvidék története, a szőlőművelés hagyománya a keltákig, de bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza.
A középkorban sem állt meg a szőlőtermelés és borkészítés a környéken, de a német telepesek érkezésével alakultak ki a ma is álló pincesorok számos borvidéki településen, köztük a villányi, a palkonyai vagy a villánykövesdi, hogy csak a leghíresebbeket említsük.
A Villányi borvidék dűlői
A Villányi borvidék története az ókortól napjainkig
Az ókortól a török uralom végéig
Villány határában egy római kori villát találtak, mely a legenda szerint a vidék első szőlőművelőjének tulajdonában volt. Egy római kori oltárkő felirata szintén bizonyítékul szolgál, mely 50 ha szőlőtelepítést dokumentál ebből az időből. A török uralom alatt a szőlőtermesztés nem szűnt meg. A Mohácsi vész idején az elpusztított magyar falvakba török, szláv, rác népesség települt. Ők hozták a Kadarka fajtát a borvidékre, és a héjon erjesztéses vörösbor készítés technológiáját. 1687-ben a győztes nagyharsányi csata után újabb rác (szerb) nemzetiségű lakosokat telepítettek be a mai borvidéki területekre. A megfogyatkozott szőlőterületet gyorsan pótolták, majd tovább növelték.
A sváb telepesek érkezése
Hagyományos szőlőprés
A török uralom után a XVIII. század végétől folyamatosan települtek be német nemzetiségű „dunai svábok”, a megfogyatkozott magyar lakosság helyére. A német nemzetiség megjelenése jelentős változást hozott a borvidékre. Általuk jelent meg többek közt a borvidék azóta is jellemző fajtája a portugieser, azaz a kékoportó. A falvak közelében pincesorok épültek, a kis présházakból mély pincéket alakítottak ki. Ebben az időben a villányi bor egyre nagyobb hírnévre tett szert, jelentős exportárú volt. A sváb ételek a mai napig komoly hangsúlyt képviselek a gasztronómiában, a tradicionális stílust képviselő vendéglátóhelyektől a fine dining konyhákig megtalálhatók a minőségi gasztronómiai kínálatban. A legnépszerűbb sváb ételek közé tartozik a stifolder, súfnudli, héveknédli, pejslileves.
Teleki Zsigmond és a filoxéra
A XIX. században a filoxéra (szőlőgyökértetű) elérte a Villányi borvidék területeit. Teleki Zsigmond, villányi szőlőnemesítőnek köszönhető az ültetvények megújítása. Ő nemesítette ki azokat az alanyfajtákat, melyek segítségével a filoxéra vész után megkezdődhetett a szőlőültetvények újratelepítése Európa-szerte. A filoxéra után elsődlegesen francia fajtákat telepítettek, például a Cabernet Franc-t, Cabernet Sauvignon-t, Merlot-t. Míg Villány térségében a vörös-, Siklós határában a fehérborszőlő-fajták voltak uralkodóak.
Napjainkban
Ma a Villányi Borvidék az ország egyik kiemelt borturisztikai desztinációja, ahol a térség turisztikai szolgáltatóit az 1994 óta aktívan működő Villány-Siklósi Borút fogja össze.
Pincesorok
A Villányi borvidék története – pincesorok
A borvidék ismert látképei a tradicionális pincesorok, melyekben egy-egy esemény kapcsán megelevenedik a térség termelési kultúrája, és építészetileg is egyedülálló látványt nyújtanak. A pincesorok bár hasonlóak, de egyedi jellegzetességekkel bírnak. Míg Palkonyán utcákba rendezett, hatszintes pincefalut látogathatunk meg, addig a villánykövesdi pincék háromemeletes elosztásban helyezkednek el, a villányi és a nagyharsányi egyemeletes pincesorokat pedig sorba rendezett présházak alkotják. A pincesorok mellett szórt pincéket is találunk a borvidéken (Villány-Virágos, Kisharsány, Máriagyűd, Ófalu, Kistótfalu), melyeknek egyik különleges változata a dűlőkbe épített présházak, amelyek elsődlegesen a Csukma dűlőben találhatóak.
Villányi Borrend
1988-ban alakult meg a Custodes Vinórum de Villány Borrend, melynek célja, hogy a borvidék szokásait, hagyományait őrizze, valamint történetét tovább adja a következő generációknak. A borrend tagjai kiváló borászok, borkedvelő mecénások, akik közül négyen is elnyerték az ÉV BORTERMELŐJE címet: 1991-ben Tiffán Ede, 1994-ben Gere Attila, 1996-ban Polgár Zoltán és 1997- ben Bock József. A borrend tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a minőségi borászatban Villány az ország egyik vezető borvidéke lett.